2010. május 1., szombat
Csak egy elgázolt macska volt
Vajon ebben az érdektől vezérelt, egyszerre agresszív és hidegen közönyös világban mikor lesznek a politikától megőrjített emberek ismét szolidárisok egymással? Mikor próbálnak segíteni a rászorulónak mindenfajta előzetes fontolgatás nélkül?
Legalább úgy, mint ez a kóbor cica a parkolóban szerencsétlenül járt társán?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Jaj, teszentjóég!
VálaszTörlésMajd ha vége lesz a hideg polgárháborúnak.
VálaszTörlésMegnézném azt is, vajon ki részesítene szívmasszázsban egy járdán fekvő hajléktalant...
VálaszTörlésÉn se... :(
VálaszTörlésÉn már egyszer - a múlt nyáron - próbáltam, de végül kiderült, hogy "csak" merevre itta magát a szerencsétlen ember. De ami igencsak elképesztő volt, hogy mivel nem bírtam felemelni, elrohantam és két kellemesen bazseváló fiatal rendőrt hívtam, hogy segítsenek. Jól letosztak, hogy nem hívtam még mentőt, hiába mondtam, hogy nincs nálam mobil, a piacról jövök ugyanis. Ezután komótosan előkeresték a könyékig érő gumikesztyűiket és szinte a fekvő ember mellé okádva-undorogva (nem mellesleg kurva dühösen rám) felültették szegényt. Ekkor 20 perces vallatás kezdődött, hogy mondja meg, hol lakik. Hiába kukorékoltam, hogy urak, nem látnak a szemüktől, hogy sehol! Ezek csak folyamatosan mantrázták a kérdést, hogy lakcímet kérünk. A hajléktalan meg szemlátomást szégyelte a dolgot, mármint, hogy neki nincs hol laknia, ezér nem mondta ki, hogy ő márpedig haj-lék-ta-lan! Pedig istenúccse, nekünk, magunknak kell/kéne szégyenkeznünk, és magunkat szégyelni, amiért megeshet, hogy 30-50 ezer embernek nem tudunk a feje fölé fedelet teremteni egy 10 milliós országban. Én, a magam részéről nagyon szégyellem magam, ezért mindig próbálok valamit tenni, mégha a kérdést nem is tudom megoldani. És szerencsére vagyunk így egy páran, csak az a baj, hogy nem elegen!
VálaszTörlésBorsrobbal többször tettünk már, ilyen akciót. A legmegdöbbentőbb azonban a saját családjuk és a mentősök reakciója volt. Minden esetben azt kérdezték, miért nem hagytuk ott őket, ahol voltak?
VálaszTörlésGyenge mentségnek számított arra hivatkozni, hogy , mert az illető nagy bajban volt, azért nem hagytuk magára.
Nem tudom mikor fogunk jobban figyelni egymásra?