A parlament előtt téren több ezernyi főből álló tömegnek szónokolt valaki:
- Elég, ha egy pillantást vettek szűk homlokomra, állati kapzsiságtól eltorzult arcomra, s azonnal láthatjátok, kivel van dolgotok. Semmiféle mesterséghez, tudományhoz nem értek, a világon semmire sem vagyok alkalmas, legföljebb arra, hogy az élet értelmét magyarázzam nektek, s vezesselek benneteket a cél felé. Hogy mi ez a cél, azt is elárulom. Egy-kettő meg akarok gazdagodni, pénzt harácsolni, hogy minél több legyen nekem s minél kevesebb nektek. Ezért titeket még inkább el kell majd butítanom. Vagy talán azt hiszitek, hogy már elég buták vagytok?
- Nem, nem - harsogta a tömeg fölháborodva.
- Tehát cselekedjetek lelkiismeretetek szerint. Ellenjelöltemet mindnyájan ismeritek. Nemes, önzetlen férfi, hatalmas koponya, világító elme. Van ebben a városban olyan valaki, ki melléje áll?
- Senki! - ordított a tömeg, mint egy ember.
- Nincs senki - és fenyegető öklök emelkedtek a levegőbe. "
Hová lett a megjegyzésem?!
VálaszTörlésMiszerint is:
Ez nem egy mai hírlapból van kimásolva?
Bocsánat, először a másik blogomba lett feltéve, tévedésbőé. Hja, a bőség zavara! :)))
VálaszTörlésA félpohár víz esete! (Na, jó, beismerem, egy kis túlzással. ) De hát, ha létezik, léteznek "Nemes, önzetlen férfi, hatalmas koponya, világító elme" ellenjelöltek, akkor azért nem mondhatni, hogy ne lenne remény, ne lenne esély! Szóval én a másik félpohárral iszom az indián tollára! ::))))
VálaszTörlésNos, nemes lelkű ellenjelölt nem tűnt fel, közel és távol. Attól tartok, ha Kosztolányi ma élne, így folytatta volna írását:
VálaszTörlés- Ellenfelem, ez az ocsmány féreg, aki majdnem olyan aljas, mint jómagam, a korábbi választási ciklusban már gennyesre lopta magát, így nem várhatjátok tőle, hogy ilyen színesen és lendületesen hazudozzon azért, hogy kifoszthasson benneteket. Én több fattyút nemzettem, mint ő, törvénytelen gyermekem is van, akit a ti kontótokra kívánnék felnevelni. Bízvást elmondhatom, hogy jóval motíváltabb vagyok félrevezetésetekre, és tönkretételetek érdekében minden rafinált trükköt, agyafúrt csibészséget be fogok venni, ha lesztek olyan sötétek és elvakultak, hogy engem választotok. És abban is biztosak lehettek: senki ilyen mérhetetlen útálattal és lenézéssel nem gondol rátok, barmok, mint Én! Szavazzatok rám, és majd meglátjátok, mi minden fog veletek történni regnálásom idején! És most, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim, takarodjatok haza és fogjátok be a pofátokat, kérődzzetek csendesen az almotokon, míg a vackotokra is szemet nem vetnek pribékeim!
Nekem ez a befejezés hasonlít a Gyűrűk ura végére, ahol a sötétség pribékjei hasonlóképp özönlik el a hobbitok településeit. De mintha szó szerint...
VálaszTörlésHiába, a sötétség minden korban, mindenhol ugyanúgy működik, így a valóságot leképező mesékben is.
És vajon mi újság a homállyal, ami ugye nem más mint a világosság és a sötétség közötti átmenet, a tisztázatlanság maga. A sötétségnek és a világosságnak ez a vallási szimbolikája ma már általános és világi metaforává lett, melyben a világosság a megismerés képességét (Descartes) , illetve a tudást, intelligenciát (Moliére) jelenti. Voltaire meg azt írta valahol, hogy "egy barbár kormányzat csaknem tizenkét évszázadon át minden világosságot elfojtott". A "minden" természetesen csak művészi túlzás. Ugyanis a sötétség és világosság korszakairól beszélni bizony attól függően lehet, hogy egy-egy korszaknak mielyen elemei alá milyen más elemeket rendelünk, rendelhetünk. A kettő minden korszakban együtt és egyben van jelen. Minden többi (ál)romantikus (ön)magyarázkodás. Szerintem.
VálaszTörlés